Anyák napja Erdődön

Erdőd református gyülekezetében a vasárnap délelőtti istentiszteleten adtak hálát az édesanyákért, nagymamákért, dédnagymamákért az ifjak és vallásórás gyermekek.

Rácz Ervin helyi református lelkipásztor a sorozatprédikációjában Mózes Második Könyve 17. részéhez jutott erre a napra. Ebben a részben a vándorló ősgyülekezet, Izrael népe szomjuk oltása után, csodátlan csodál csodáját átélve meg kellett vívja első harcát az amálekiek ellen. Mózes, Áron és Húr, a nép idősebbje a halom tetején imádkozott a fiatalok győzelméért. Erre a kitartó imára, mint egykor Mózes felemelt kezére, szüksége van a modern nemzedéknek is. Nem haszontalan időtöltés tehát az imádság, hanem éppenséggel a legfontosabb, amivel a szülő a gyermekét követni tudja bárhová. Mert önállósul az ifjú egy idő után, és ez így van rendben, de édesanyja kitartó és állhatatos imája mindenhova elkísérheti egy olyan világban is, ahol a fiatal nemzedék, még ha ez fáj is, külföldön keres jobb sorsot magának. Ez az ima határokat átívelő ima. Egyszer egy fiatalt megkérdeztek: Hogyan bírod ezt a nehéz munkát, sok kísértés és baj közepette? A válasz így hangzott: Úgy, hogy tudom, édesanyám imádkozik értem.

Az erdődi gyermekek verses-énekes műsorral készültek erre az alkalomra. Énekben imádkoztak azért, hogy Isten áldja meg édesanyjukat, versben továbbcsendült ez a könyörgés, érzelmeket kicsalogatva a jelenlevő szülők szemeiből, ajkairól. A végén hangsúlyozták azt, hogy van valaki, aki anyjuk méhétől fogva ismeri őket, Jézus, akinek lábainál maradhatnak, és tanulhatnak életet. Ezt követően egy szál virággal köszönték meg az anyukáknak és asszonytestvéreknek az áldozatos nevelést, Isten segítségét kérve arra, hogy kitartóan folytassák azt.